Egyre izgalmasabb a csepeli iskolában történt kettős gyilkosság háttere. Ugye, azt már tudjuk egy ideje, hogy Deme Gábor sikkasztott, azt is tudjuk, hogy ezt az iskolavezetés észlelte még elmúlt évben, és tervezett is lépéseket az ügyben. Lépéseket? Mint kiderült, az alapítványi kuratórium elszámolást kért a pénzekről az azóta elhunyt igazgatótól, aki a kérést továbbította Deme Gábornak, a gazdasági vezetőnek. Ekkor borult a bili. Kiderült, hogy bizony hiányzik úgy 4- 5 millió forint. Szegény, szegény Takács József még ezek után is fennen hangoztatta, hogy nem akarja Deme úr karrierjét kettétörni, majd ő maga is vizsgálódni kezdett, s mikor felfedezte a gondokat, úgy gondolta, megbeszéli a későbbi gyilkossal az ügyet.
Deme Gábor három alternatívát kapott, hogy az élete zavar nélkül tovább folyhasson. Vagy visszaminősítik tanárnak(!), vagy elbocsátják, vagy közös megegyezéssel távozik.
Na, itt van nekem a problémám!
Ad egy: Valakit, aki közel 5 millió forintot sikkaszt el egy iskolától, vajon miért kell méltányolni, óvni, védeni? Nem felnőtt ember az illető, akinek a tetteiért felelősséget kell vállalni? Már elnézést kérek, tegye már fel a kezét, akit a saját munkahelyéről nem bocsátanak el azonnal, ha kiderül, hogy lopott! Nevetséges.
És a következő: az első számú alternatíva, hogy "visszaminősítik" tanárnak. Hogyan nyilatkozhat így bármilyen iskola vezetője? Ezzel a kijelentéssel ugyanis máris minősítette az intézményben folyó pedagógusi munkát, miszerint a tolvaj gazdasági vezetőt büntetésből tanárrá degradálja.
Én nem akarom Takács Józsefet bántani, sajnálatos, hogy ilyen csúnya véget ért. A jelenséget szeretném minősíteni mindössze, mert azt gondolom, az ilyen ügyek igencsak aláássák a tanártársadalom megítélését. Nem elég felemlegetni a dicső múltat, mikor a tanár még a szellemi elit része volt, az erkölcsi feddhetetlenség példája. Ez lehetne így most is valamilyen formában, azt gondolom. Én magam is ismerek erkölcsileg, emberileg, szakmailag tiszteletre méltó tanárokat, akikre nyugodt szívvel bízom a gyerekemet, mert tudom, hogy nemcsak a tananyagról, de a világról is értékes dolgokat közvetítenek neki. Egy közösség megbecsüléséhez viszont sok dolog- sok tisztességes tanár összessége kell. Legfőképpen az, hogy a közösség saját magát méltassa annyira, hogy ne tűrje meg, ne nézze el soraiban az erkölcstelen, tolvaj embereket. Ne nyilatkozzon úgy egyetlen igazgató sem, hogy a bukott gazdaságist "visszaminősíti" tanárnak. Inkább rúgja ki páros lábbal, és mondja azt, hogy a pedagógus közösség nem tűri meg maga közt az ilyen alakokat.
A tisztelet és a megbecsülés nagyon törékeny holmi, azt hiszem. Nem osztogatják csak úgy senkinek, és ha megvan, gyorsan elveszíthetjük. Akár egyenként, akár közösségként. Visszaszerezni pedig... hát az kemény meló, és jóval tovább tart.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.