Igazi, filmekbe illő rémtörténet sokkolja a közvéleményt néhány napja. Egy 21 éves fiatalember megölte, majd saját kertjükben bebetonozta az egyik hitelintézet alkalmazottját még múlt nyáron.
Mikor először hallottam, csak szimplán szörnyülködtem, aztán szöget ütött a fejembe az a bizonyos "hitelintézet munkatársa" kifejezés.
Melyik hitelintézet is az, amelyik hetente küldi a beszedőjét, hogy az elképesztő kamattal terhelt részletet behajtsa a polgártól? Jó, jó, van már több ilyen, de az egyértelműen legnagyobb a Provident nevezetű hitelintézetuzsorakereskedő. Csodálatos társaság, mit ne mondjak! Ha egyszer kapcsolatban álltál velük, soha többé nem fognak békén hagyni. Számolatlanul küldik az sms- t, a borítékba csúsztatott szórólapot, hívnak telefonon a "kitűnő" ajánlataikkal... Soha nem felejtenek. Hogy honnét tudom? Bizony, nekem is volt egyszer egy ilyen uzsorahitelem; sajna megszorultam, és egy kedves rokonom, aki akkor már több hónapja egyik hitelükből a másikba lépett át, összehozott a cég egyik helyi alkalmazottjával. Mennyit akarok?- ennyi volt a kérdés. Kitöltöttünk ugyan néhány kérdőívet, amelyek a fizetőképességet voltak hivatottak vizsgálni, de őszintén szólva nemigen kellett emiatt aggódnom. Az ügynök értelemszerűen úgy intézte az adatokat, hogy "beleférjen". Magyarul hazudott ő is, én is. A pénzt megkaptam. Én szerencsésen ki is fizettem. Nem így a fent említett rokon. Ő bizony a jellegzetes adósságspirálba keveredett, melynek a vége az lett, hogy az egész konstrukció bedőlt. Akkor még küldtek néhány öltönyös fickót, dehát hiába: a nincsből képtelenség befizetést eszközölni. Aztán eltűntek, és fogalmam sincs, hogy áll most a dolog.
Hogy mit akarok ebből kihozni? Ahogy olvasom, a cikkben szereplő gyilkos fiatalember éppen 320 ezer Ft hitellel rendelkezett  cégnél. Ez kamatokkal símán a félmillió fölött van, és a heti törlesztő részlete minimum 30 ezer forint körül járhatott. Ez nagyon sok pénz. Erőteljes pszichés nyomást tud gyakorolni egy ekkora összeg az emberre. Persze ott a kérdés: Miért vette fel? Az ő baja... Aha. Erről meg az jut eszembe, mikor ugyanezt kérdeztem a rokonomtól:
- Mit csinál, drága mama? Ez a harmadik hitel, mi lesz magukkal? Hogy fogják fizetni?
Mire ő:
- Áh, csak 6000 Ft.
Na igen. Hetente. Ezt a mama már nem látta át, az ügynök meg bolond lett volna mondani. Neki épp az ilyen szenilis, nem gondolkodó emberekből van meg a fizetése. Jutalékot kap ugyanis minden kiadott, és beszedett összeg után. Vajon fogja- e elővigyázatosságra inteni az embereket? Költői a kérdés. Tudjuk, hogy szinte nincstelenek is hozzájuthatnak furcsán nagy összegekhez mindenféle biztosíték nélkül.
Aljas rendszer ez, és az emberi butaságra apellál. Macerás dolog egy banknál hitelhez jutni, elismerem, de lássuk be: a nagyobb körültekintés az ügyfelet is védi. Sokan nem gondolkodnak, bármibe belemennek, hogy egy kis pénzhez jussanak, az ilyesfajta hitelintézetek pedig hiénaként csapnak le a megszorult emberekre. Hogy mi lesz az ilyen történetek vége? Behajtás. Sírás. Kétségbeesés. Aztán olykor betonozás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.