Kedves ismerősöm beteg lett. A probléma nem egyedülálló- sokan betegek vagyunk, vírusok jönnek- mennek, szövődményeket csinálnak, állandóan azt halljuk az okosoktól, hogy vegyük komolyan a betegségeinket, mert nagyon csúnya véget is érhetünk miattuk. Ezt szem előtt tartva fentebbi ismerősöm- mivel komolyan vette a baját- elment az orvoshoz. Sajnálatos, hogy éppen péntek késő délután volt, így már csak az ügyeletet tudta elérni. Azt hiszem, sokan hördülnek fel most, mert az ügyelethez- egyáltalán az orvosi ellátáshoz kapcsolódóan- szinte nincs olyan ember, akinek ne lenne valami rémtörténete ebben a városban.

 
Nos, ez is valami ilyesféle lesz, elárulom, ezúttal happy enddel.
Betegünk üldögél az ügyeleten, bent csak az asszisztens, háta beszakad a fájdalomtól, átkozza magát, hogy eddig húzta a dolgot, dehát a munka, meg minden, muszáj volt menni. Mindegy, most itt van, megnézik, hétvégén fekszik és rendbe jön. Így képzeli ő. Aztán az orvos végre megjön közel egy órás késéssel, s hanyagul odaveti, hogy telihold van, az akadályozta eddig.
Mi van??? Telihold? Hol van ez összefüggésben a várakozó betegekkel?  Sebaj, kicsibe nem kötünk bele, lássuk, mi lesz a vizsgálat eredménye.
Kórisme: derékfájás. Pihenjen sokat, s kap egy kis fájdalomcsillapítót. Betegünket hazaviszi a párja, hisz járni alig tud, hiába no, nagyon meghúzta a hátát- a doktor úr finoman céloz rá, miszerint lehet, hogy szex közben (!!!).
Két nap telik el, a helyzet egyre rosszabb, vasárnap ismét irány az ügyelet, szinte karban támogatva a rosszulléttől és a láztól. Ezúttal másik ügyeletes orvos rendel. Ő már ad neki valamilyen gyógyszert, de az alapos vizsgálat még mindig elmarad. Van viszont "fejmosás" az orvos részéről, amiért betegünk minden bizonnyal haski pólóban diszkózott hétvégén, s ennek lett ilyen csúf eredménye. Hiába a védekezés: Nem, nem, felállni sem bírtam, beteg vagyok napok óta.
Hétfőn aztán a páciens eljut a körzeti orvoshoz, aki- talán szerencséjére- egy harmadik személy. Itt már előkerül a sztetoszkóp, s kiderül, hogy betegünknek valószínűleg súlyos tüdőgyulladása van, jó, ha kórház nélkül megússza.
Éppen két orvos nem vette ezt eddig észre. Na és? "Csak" ügyeleten volt.

Nem egyetlen eset ez, úgy hiszem. Vannak itt érdekes jelenségek, és az is furcsa, hogy ha Kecskeméten járok a gyerekorvosunknál, akkor a rendelőt jórészt földijeim töltik meg.
Miért mászkálnak 20- 25 km- t a beteg gyerekükkel? Sznobizmus? Nem hinném. Csak épp nem szeretik a holdjárásra bízni a gyógyulást, vagy nem hiszik, hogy feltétlen egy teljes délelőttöt kell a rendelőben tölteni ahhoz, hogy eredmény legyen.
És mi van az ügyelettel? Miért szólnak be az emberek először telefonon, hogy megtudják, ki az ügyeletes orvos? Talán vannak már negatív élményeik? Talán nem bíznak mindenkiben egyformán?
Nem lehet persze általánosítani itt sem, hisz én például nem tudok saját negatív példát felhozni. Olyan szerencsés voltam eddig, hogy nagy ritkán, ha rászorultam, mindig időben kaptam szakszerű ellátást. Ügyeleten is. Ez viszont nálunk egyértelműen orvosfüggő, holott nem annak kellene lennie. Vannak ellátási szabályok, és eszközök, amikkel alaposan meg lehet vizsgálni valakit ügyeleti időben is, diagnosztizálni, és elindítani a gyógyulás útján, amíg a körzeti orvosához nem jut el kezelésre. Az pedig a minimum szerintem, hogy a rendelésre időben érkezzék az orvos, vagy ha mégsem, akkor legalább mellőzze a cinikus megjegyzéseit, amikkel indokolja a késését. Továbbá személyes jellegű, kissé degradáló, és lekezelő megjegyzésekre sincs szüksége egy beteg embernek. Egyszerű odafigyelésre van szüksége, néhány vizsgálatra, majd gyógyszerekre. Azután majd ő hazamegy, és levonja a konzekvenciákat a szexuális életére, mozgáskultúrájára és öltözködési szokásaira vonatkozóan. Elvégre nagykorú ember, s egyetlen bűne csak annyi, hogy beteg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.