Január 22- e a Kultúra Napja. Ünnepeljük ezt Louisville- ben is. Aki szeretne egy kis művészetet szippantani, látogasson el a Műv. házba, ahol 17 órakor Dunai Tamás fog fellépni.
Kiváló színész, zenész, remek csemege kultúrát kedvelő várostársainknak. Köszönhetően a Ház nagylelkűségének, teljesen ingyen tekinthető meg az előadás. Na most nem mondom, hogy gyertek el minél többen, mert ÉN feltétlen szeretnék beférni a nézőtérre. Természetesen legfőképp azért, hogy utána a Krónika lapjain tájékoztassam eddig csekély számú olvasótáboromat az élményről. Szóval gyertek, de csak ha nagyon muszáj...

Ah! Vajon rajtam kívül emlékszik- e valaki, mikor még a mostani Ház helyén egy kongó aulájú mozi volt, ahol hetente bálásvásár keretein belül művelődtünk? Igen, igen, nagyjából ennyi volt akkoriban a kultúrális élet ezeken a falakon belül. Jó ideje már remek érzés bemenni, és nem kapni termet egy- egy összejövetre azért, mert olyan nagy a forgalom minden emeleten. A könyvtárban dettó. A gyerekeink nem az utcán lógnak, hanem bent bújják a könyveket és az internetet. Nekem tetszik. Én láttam, mikor még nem így ment ez.
Na és akkor most Dunai Tamás. Ha nem ugrana be hirtelen arcilag, hangilag, íme egy kis ízelítő belőle: 

Aki kedvet kapott hozzá élőben, azzal csütörtökön találkozunk!

Kedves ismerősöm beteg lett. A probléma nem egyedülálló- sokan betegek vagyunk, vírusok jönnek- mennek, szövődményeket csinálnak, állandóan azt halljuk az okosoktól, hogy vegyük komolyan a betegségeinket, mert nagyon csúnya véget is érhetünk miattuk. Ezt szem előtt tartva fentebbi ismerősöm- mivel komolyan vette a baját- elment az orvoshoz. Sajnálatos, hogy éppen péntek késő délután volt, így már csak az ügyeletet tudta elérni. Azt hiszem, sokan hördülnek fel most, mert az ügyelethez- egyáltalán az orvosi ellátáshoz kapcsolódóan- szinte nincs olyan ember, akinek ne lenne valami rémtörténete ebben a városban.

Ah, íme lejjeb SpG csodás fotói a madáretetőkről! Ámulatom és elismerésem. Most látom csak, mi mennyire megmaradtunk gagyifalvi képződmények gyártásánál.

Egyre izgalmasabb a csepeli iskolában történt kettős gyilkosság háttere. Ugye, azt már tudjuk egy ideje, hogy Deme Gábor sikkasztott, azt is tudjuk, hogy ezt az iskolavezetés észlelte még elmúlt évben, és tervezett is lépéseket az ügyben. Lépéseket? Mint kiderült, az alapítványi kuratórium elszámolást kért a pénzekről az azóta elhunyt igazgatótól, aki a kérést továbbította Deme Gábornak, a gazdasági vezetőnek. Ekkor borult a bili. Kiderült, hogy bizony hiányzik úgy 4- 5 millió forint. Szegény, szegény Takács József még ezek után is fennen hangoztatta, hogy nem akarja Deme úr karrierjét kettétörni, majd ő maga is vizsgálódni kezdett, s mikor felfedezte a gondokat, úgy gondolta, megbeszéli a későbbi gyilkossal az ügyet.
Deme Gábor három alternatívát kapott, hogy az élete zavar nélkül tovább folyhasson. Vagy visszaminősítik tanárnak(!), vagy elbocsátják, vagy közös megegyezéssel távozik.

Már nem is annyira újkeletű a pánikbetegségnek nevezett pszichoszomatikus probléma. A baj jelenleg a magyar lakosság kb. 7%- át érinti, bár a számok csak becsültek, hisz a pánikbetegek nagy része igyekszik titkolni a rohamait akár a munkahelyén, akár a családban, barátok közt. Ennek a titkolózásnak legfőbb oka, hogy a pszichés gondokat még mindig furcsa hozzáállással fogadja a társadalom, így a betegek szégyellik ezeket.
Honnét tudhatjuk, hogy valami ilyesmi pánikroham kerülget minket? A betegség leggyakoribb tünetei: heves szívdobogás, hirtelen rosszullét, izzadás, halálfélelem, légszomj, reszketés, remegés, szédülés, hányinger, zsibbadás, szapora szívverés, mellkasi nyomás, halálfélelem, deperszonalizáció – Ha ezekből tíz percen belül 4 dolog együtt jelentkezik, akkor már a betegség gyanújáról beszélhetünk.